Szia Kedves Te!

Hát megint korán ébredtem.Jellemző..szombat van,tehát aludhatnék bármeddig,de nem.
Fölébredek,mint akinek kötelező.Ki érti ezt..
Hétközben sem alszom el,dehogy..csak épp nem ilyen egyszerű a felkelés.:)
Vajon miért van az,hogy az ember mindig nehezebben engedelmeskedik ösztönösen és tudatosan is olyasminek,ami kötelező.
Vagy csak én lennék ilyen? Nem hiszem.Már az iskolában így kezdődik.Amit kötelező megtanulni,ahhoz nincs kedved.Önként és dalolva tanulsz viszont olyasmit,amit nem kell.Emlékszem pl. hogy amit a bátyám tanult,azt mindig szerettem volna én is érteni,tudni.Meg is tanultam általában,így amikor odajutottam,hogy ugyanazt kellett nekem is tanulnom,már szinte nem volt mit...rég tudtam..hihi.
Miért nem szeretjük a kötelező dolgokat? Mondhatod,hogy az ember szabadnak született,szabad akarattal.Persze.Ez egyértelmű.De a szabályok azonnal életbe léptek,szinte egyidőben az értelem megjelenésével.
Már az ősember felismerte,hogy sokkal jobban képes túlélni,ha bizonyos szabályokat állít fel.Egyedül kóborolva,szabadon élve millió veszély leselkedett rá,sosem volt tehát biztonságban.Amikor aztán rájött,hogy egységben az erő ,meg hogy több szem többet lát,és persze együtt egymásért,azonnal könnyebbé vált az élete.Felállította ugyanis az első szabályokat.Kiosztotta a feladatokat,élt boldogabban,mint addig.Hát igen.Veszélyek ,persze,ugyanúgy leselkedtek rá,de sokkal nagyobb eséllyel védte ki azokat.
Az ősközösség tehát mondhatjuk,hogy ideális társadalmi forma volt.
Vajon miért rontotta el a tulajdon megjelenése ezt az ideális állapotot?
Honnan jöttek az ember negatív tulajdonságai? Hogyan,miből alakultak ki?
Miért nem elégszünk meg azzal,amink van?
Ne érts félre,nem arra gondolok,hogy punnyadjunk a Maslow féle piramis legalján elégedetten..Dehogy.Erről szó sincs.Azt mondom inkább,jusson el minden ember az önmegvalósításig.Mert megtehetné.Csak figyelnünk kéne egymásra.Csak nem kéne felhalmoznunk minden fölösleges dolgot,eszközt,pénzt.Csak oda kéne adni a fölösleget annak,akinek semmije nincs.Mielőtt félreértenél,nem adakozásra gondolok.De nem ám..Az semmit nem érne..
Csak épp hagyni kéne másoknak is,hogy éljenek.Hogy megéljenek.
Hajaj,ez most megint nem az a történet,amit a többség szivesen olvas.Szinte hallom,amint mondod,hogy megdolgoztál azért,amid van.Dolgozzon meg más is.
Sosem fogom érteni a világot,amelyben élek.
Naponta szembesülök azzal,hogy családok lavíroznak a kilátástalanság borotvaélén,miközben mások annyi éleliszert dobnak a kukába,amennyi két másik családnak elegendő lenne.
Nem értem,nem fogom érteni,nem akarom megérteni.
Érthetetlen..nincsenek elfogadható érvek arra,miért jut az egyiknek túl sok és miért a másiknak semmi?!
Olyan gondolatok jutnak eszembe ilyenkor,amit azoktól hallottam,akik a háborús időkben és előtte éltek.Amikor a gyereknek azt kellett mondani este,ha enni kért,hogy nincs. "Ma már alszik a kenyérke,majd holnap ehetsz ismét"
Ebben a zajos világban,ahol az autóktól nem tudunk már közlekedni lassan,ahol a zene szól éjjel nappal,ahol háztartási gépek ezrei szolgálják ki egyre növekvő igényeinket,szóval ebben a zajos világban hogy lehet,hogy elalszik ismét a kenyérke?Magyarázza meg valaki,mert én nem értem:(
Két napja olyan környéken jártam,ahol szembesültem a nyomorral és az ilyen mindig felkavar.
Lehet,hogy nem túl érdekes neked,amit most leírtam,lehet,hogy tudod is,hallottad is már ezerszer..de nekem most ezek a gondolatok jutottak el az agyamtól az ujjaimon át a klaviatúrába és onnan a monitorodra.
Lehet,hogy semmit nem tettem azzal,hogy ideírtam Neked,de azt gondolom,ha az ember beszél az ilyen dolgokról,már valamit tett ellenük,többet,mint ha szőnyeg alá söpörve ,legyintve elmegyünk mellette mondván,hogy változtatni úgy sem tudunk rajta.