Szia kedves Te!

Tegnap azon gondolkodtam,hogy miért teszünk úgy,mintha érdekelne bennünket az Operabál..
Mármint,hogy megtartják-e,vagy sem..
Úgy viselkedünk ilyenkor,mintha máskor nem lennének körülöttünk gazdag emberek.
Ez mekkora áltiltakozás..
Negyven ember elmegy,hogy tiltakozzon és ezen több millióan szörnyűlködünk a tévé előtt ülve.
Aztán másnap ismét felkelünk és bemegyünk a munkahelyünkre,hogy ott is jól kibeszéljük,hogy jaj,micsoda ronda dolog is,hogy ezek képesek ilyenkor is bálozni...
Amikor ,ugye,sokaknak kenyérre sem telik..Aztán zajlik tovább az élet és egy hét alatt elfelejtjük az egészet.

Azt hiszem,kezdem érteni a kapitalizmus lényegét..
Van,akinek jól megy,van ,akinek megyeget,van,aki megél valahogy,van,aki épp csak létezik és van,aki vegetál szinte csodás világunkban.

De nézzünk más politikai alternatívákat..
Volt,ugye,a szocialista tábor..Azt hiszem,annak is kezdem érteni a lényegét.
Azt azért szidták,mert a pártemberek meggazdagodtak,és az operabálba jártak,miközben a többi ember a tévé előtt szörnyűlködött,hogy mikre pazarolják a pénzt..Ó,romlott burzsoázia..kékvér,stb..stb..

Van továbbá a királyság intézménye, van a monarchia,ugye..és sorolhatnám a végtelenségig..mindenhol a szegények és gazdagok örök ellentéte,a fény és árnyék harca az,amitől olyan minden rendszer,amilyen..

Lényeg ,hogy olyat sehol nem találhatsz,amely mindenki számára egyformán jó,vagy akár csak elfogadható.Lázadunk,mert lázadó az ember.

De vajon ettől fog változni a világ?
Ó,dehogy..

Lehetne egy jó világ..egy minden világok legjobbika,amit bizonyos Marx nevű úriember egykor megálmodott,de ahhoz sajnos nem nőtt fel még a világ és nagy valószínűséggel nem is fog soha.

Mert milyen szép is lenne,ha tényleg mindenki elvégezné a saját munkáját,minden bekerülne egy világméretű nagy,közös kalapba amelyből mindenki annyit vehetne,amennyire épp szüksége van.Nem többet,nem kevesebbet..
De ez sajnos utópia..álom,hiú ábránd..
De még mielőtt lekommunistáznál,elmondom Neked,hogy nekem itt is jó.Szeretek a mostban élni akkor is,ha nehéz.
Úgy is itt maradsz Te is,én is és mások is.Mert nekünk ez jutott.

Maradunk továbbra is irigykedő,lázadó,elégedetlenkedő emberek,mert az ember már csak ilyen...

Én meg álmodom tovább..örökkön örökké egy jobb világról,ahol mindenki mosolyogva ébredhet.Ahol nem gond a napi betevő falat,ahol nem dongetsz hiába falat..
ahol szebb a szép és nem baj,ha más vagy..ahol nem kell aggódnod,mit hoz a másnap.
Szóval egy világról álmodom,amegy élhetőbb ,miközben élem az mostanság elérhetőt.


Jaj,ezek a kínrímféle mondatok nem biztos,hogy kellenének ide,de itt hagyom őket,ha már egyszer ideíródtak.
Nem én akartam így..ők jöttek így elő,bocsánat érte.)