Szia Kedves Te!
Most csak úgy írok neked,mindenféléről,ami eszembe jut.
Nincs semmi konkrét téma.
Ilyen is létezik.
Miért is ne létezhetne,hiszen ha az ember beszélgetni kezd valakivel,akkor sem mindig tudja előre,miről is szeretne,miről is akar beszélgetni.
Menet közben kialakul az úgy is.
Hát,most én is így vagyok ezzel a blogírással.Írok,írok,aztán valami úgy is lesz belőle.:)
Még sosem fordult elő velem,hogy nem tudtam miről beszélni.
Olyan szépen esik a hó,annyira szikrázó és varázslatosan szép a lámpák fényében a hópihék tánca,hogy már erről is írhatnék neked.
De valahogy már nem tudok igazán örülni a havazásnak.Várnám a tavaszt..Olyan vidám dolog,amikor kibújnak az első hóvirágok és óvatosan,szerényen körülnéznek a nagyvilágban,hogy az embernek azonnal tavaszi hangulata támad.
Erre mi történik egy-két nap elteltével?
Újabb havazás takarja be az épp csak nyújtózkodni kezdő,ébredező természetet.Lehet,hogy egy időre el is megy a kedve az újabb próbálkozástól.
Fázósan,vacogva bújik meg a hótakaró alatt és ismét álomba szenderül.A tavaszról álmodik.
Napfényről,madárcsicsergésről,zöldellő lombokról,pajkosan csiklandozó,vidám fűszálakról.
Szóval kikeletről.:)
Nem vagyok igazi télkedvelő,ez tény.
De azért karácsony táján nagyon szeretem a hóesést,a hótakarót ,sőt még hógolyózni is szeretek.Vagy sétálni a hóesésben.Olyankor jó érezni az arcomra hulló hópelyhek hideg érintését, a szempillámra hulló pihék játékosságát..Persze,olyankor nem esik.Miért is tenné?Majd ha fagy!vagyis akkor nem..majd ha már nem fagy..amikor már tavaszodni kéne a világnak,majd akkor esik.
Már jó ideje egyre jobb idő van és ilyenkor az ember a tavasz érkezésében reménykedik.
Kicsit most árulónak érzem a természetet..vagy inkább tréfás kópé,aki elhúzza az orrom előtt a mézesmadzagot,majd amikor már egészen beleélem magam,hogy eljött az én időm..kivirul végre a természet és süt rám a nap,akkor gyorsan visszaveszi a felém nyújtott ajándékát és helyette egy nagy hógolyót nyom a kezembe.)
Mindenesetre engem nem tud átverni.
Tudom ám,hogy itt a tavasz a kertek alatt,csak idő kérdése és újra kisüt a nap:)
Addig meg álmodom a hóvirágokkal együtt egy napfényesebb,szebb,jobb világról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.