te is?

Szép estét,kedves Te! Tegnap nem sikerült összehoznom egyetlen használható bejegyzést sem,így most folytatom dimenzióváltós kalandtúrámat. Bár nem hiszem,hogy hiányoltad volna nagyon a tegnapi írásomat,de úgy teszek,mint ha hinném,hogy igen és a kedvedért ma mindenképpen írnom kell:) Dimenziót váltani strapás dolog.Főként annak,aki nem képes normálisan kezelni a saját számítógépét sem:D De ne gondold,hogy feladom,vagy gyáván meghátrálok..Nem,nem..erre ne is számíts! Itt van még a nagy kérdés,mi lesz a Földdel a Nagy Pillanatban?! Erről még beszélnem kell,nem hagyhatlak kétségek között.Legutóbbi írásomat azzal fejeztem be,hogy egy hatalmas ütközés micsoda pusztítást végezhetne a Földön. Na,ezt most azonnal elfelejtheted! Tudom,mi fog történni!:) A jó öreg Föld nem fogja hagyni,hogy lakóit bántódás érje,mert bár undok kis lényünk szennyezi,pusztítja,bántja ezer és ezer módon,Ő mégis szeret minket,a gyermekeit,akik rajta élünk és mint egy gondoskodó,jó anya, vigyáz ránk nagyon. Fogja magát tehát és tanulva az évezredek óta rajta élő emberektől,megkeresi a kiskaput,amin át sérülés nélkül suhanhat át az új dimenzió ismerelenségébe. Látod..ilyen egyszerű.Az ember megtanított neki minden apró trükköt,ami a túléléshez kell. Surranópályán,feltünés nélkül osonva egyszer csak az élen lesz és megnyeri a nagy harcot az Univerzum ellen. Persze,lehet hogy nem is ellene..lehet,hogy az univerzum hatalmas egysége édesgyermekének tekinti aprócska Földünket és mint a mesében a legkisebb királyfi,úgy a világ létezésének síkján a kicsi,kék bolygónk lesz a nyerő:) Főleg,ha mi,magyarok irányítjuk. Tőlünk tanulhat leginkább túlélést,talpon maradást,cseleket.:)Azért van,amit nem tőlünk kellene tanulnia..az összetartást,a toleranciát sokan csak hírből ismerjük,de néha még azt is letagadjuk,hogy egyáltalán ismerjük. Nagy kár. Szeretek magyar lenni,de szeretném,ha azt is mondhatnám,hogy magyarnak lenni jó! De sajnos mostanában nem igazán jó.. Annyit beszélünk a magyarságunkról,hogy lassan elfelejtjük,kik is vagyunk valójában és mitől vagyunk azok,akik vagyunk. Mert hát..vándorlásaink során micsoda kalandokba keveredtünk anno,mire ideértünk,ahol épp vagyunk. Útközben annyiféle emberrel találkoztunk..hajaj..ha ezt kifejteném....)) Végülis..miért ne fejteném? Legközelebb elmesélem,mit gondolok erről,hogy is volt ez... Befejezem most,mert ide már nem fér több gondolat. Legközelebb is várlak! Én jövök és írok neked majd:)